Soproni Szakképzési Centrum Porpáczy Aladár Szakképző Iskolája, Kollégiuma és ÁMK-ja

Képzések


Eseménylista » Észtországban jártunk

Észtországban jártunk

2012. 09. 29. | 2012-2013 tanév eseménye | írta: Kalocsa Ibolya


Korábban már beszámoltunk arról, hogy a fertődi Porpáczy Aladár Szakközépiskolában két éves, gyógynövényekkel foglalkozó Comenius projekt zajlik, amelyre az Európai Bizottság Egész Életen Át Tartó Tanulás  Iskolai Együttműködések  programja keretében, a Tempus Közalapítványtól elnyert támogatás segítségével kerül sor. A pályázatból elnyert összegből finanszírozzuk a projekt költségeit, így például a kollégium mellett kialakított gyógy- és fűszernövénykertet, valamint a partnerek iskolájában tartott projekttalálkozókra történő utazásokat. Az előző tanévben jártunk Schiffdorfban, Németországban és Olbiában, Szardínia szigetén.





Ezúttal szeptember 22-től 29-ig kilenc diák és négy tanár tölthetett el egy hetet Észtországban, ahol a Tallinntól 60 km-re, a Finn-öböl partján fekvő Loksa-i tizenkétosztályos gimnázium volt a vendéglátó. A találkozón részt vettek a német és olasz partneriskolák diákcsoportjai is, így a projekthez kapcsolódó tevékenységek, mint például gyógynövényes szappankészítés, növényi anyagokkal történő festés, filmkészítés, saját készítésű teakeverékek kóstolója teaest keretében, vegyes csoportokban, négy nemzet részvételével zajlottak.




A vendéglátók több kirándulást is beillesztettek a programba, így megismerkedtünk az Olustvere-i szakközépiskolával, amely 700 hektár saját területtel rendelkezik, eljutottunk az Energiatalu nevű gyógynövénytermelő és feldolgozó farmra, valamint a Sagadi-ban található kúriába és erdészeti múzeumba.




A legnagyobb élményt talán a természetben tett kirándulások jelentették. Gyalogtúrát tettünk az erdőben, áfonyát szedtünk és gombákat figyeltünk meg, eljutottunk vízesésekig és jégkorszaki vándorkőig, de a legszebb talán a mocsártúra volt, ahol pallókon tettünk meg több kilométert a tajgában.


Érkezéskor és elutazáskor még sikerült időt szakítanunk  arra, hogy Tallinn középkori óvárosát felfedezzük, valamint a csoport döntése alapján úgy szerveztük meg az utazást, hogy Helsinkibe is tettünk egy egynapos kirándulást komppal.




A projektmunka az iskolában szakköri szinten folytatódik, ebben a tanévben még egy németországi utazásra kerül sor, szintén diákok részvételével, majd a projekt a fertődi iskolában rendezendő nemzetközi találkozóval zárul májusban.




Az utazásról fotók a galériában érhetők el.


 


Az alábbiakban részvevő diákok beszámolóit olvashatjátok az egyes napokról:


22. szombat


Elérkezett a szombat reggel. Mindenki kicsit idegesen, izgulva ébredt. Már mindenki bepakolt bőröndjébe, de reggel azért mindenki megnézte, tényleg minden rendben van-e. A busz Fertődről 6:15-kor indult el. Páran nem Fertődön, hanem Hegykőn, Sopronban, illetve Schwechaton csatlakoztunk a csapathoz. Negyed 9kor már mindenki együtt volt a reptéren. Gyorsan leadtuk csomagjainkat, útközben a várakozó terület felé még megcsodáltuk a kirakatokat. Ezután átvizsgálták kézipoggyászainkat, nekünk pedig át kellett mennünk a mágnes kapun. Minden nagyobb probléma nélkül átjutott az ellenőrzésen mindenki. Ezután még maradt egy kis időnk pihenni, kávézni felszállás előtt. A gépünk kis késéssel 9:35 helyett, olyan 10 óra körül indult. Kellemes nyugodt repülésünk volt, sajnos eléggé felhős, így csak kevés helyen gyönyörködhettünk a tájban. Az út vége felé, ahogy csökkent a magasságunk, a szemünk elé tárulhatott Észtország és a Balti tenger. Az egy órás időeltolódás miatt 13 óra környékén landoltunk a tallini repülőtéren. Egyből feltűnt, hogy mennyire más, északi stílusban épülnek az épületek, így a légikikötő is. Még vártuk a csomagjainkat, volt egy kis időnk körbenézni a boltokban, illetve élvezhettük az országot lefedő Wifi hálózatot. Miután magunkhoz vettük bőröndjeinket, megkerestük a buszállomást és elindultunk a belváros felé. Mindenki elcsodálkozott Tallinn nagyságán, forgalmasságán. A városban találkozott a keleti oroszos, illetve az északi skandináv stílus, ami nagyon érdekes és izgalmas volt számunkra. Miután leszálltunk a buszról, egy rövid séta után megérkeztünk a belvárosban lévő hostelbe. Egy nagyon otthonos kis szálláshelyünk volt, két kétágyas szobával tanárainknak, egy szoba a lányoknak és fiúknak. Miután mindenki lepakol - szusszant egyet, elmentünk közösen vásárolni egy helyi szupermarketbe, az aznapi városnézéshez, illetve a másnapi helsinki utazásunkhoz. Miután mindenki megvásárolt minden szükséges enni-innivalót, gyorsan visszamentünk a szálláshelyre lepakolni, de egyből indultunk is tovább. Először a Kövér Margit bástyát tekintettük meg, majd elindultunk felfedezni a várost a kis, szűk utcácskákban. Ezután rátaláltunk a Szent Olaf templomra, ahol szerencsénkre lehetőségünk nyílt fellépcsőzni a templomtorony tetejére. Szinte mindegyikünk vállalta a hosszú csigalépcsőzést, aminek a végén meg is lett a jutalmunk. Csodálatos kilátás nyílt az egész városra. Szerencsénkre, az időre se lehetett panasz, így beláttuk az egész várost az új magas épületektől egészen a tengerig. Miután ismét leértünk a földre, még megnéztük a templomot, ezután folytattuk túránkat. Utunk során összefutottunk egy esküvőre készült párral, láttunk sok konzulátust és nagykövetséget, egyéb hivatalos intézményeket. Túránk ezután a felsővárosba vezetett ahol megnéztük az Alexander Nyevszkij katedráliist. Nagyon érdekes és furcsa volt számunkra, az ortodox templom hangulata, belső díszítése. Kilépve a templomból, a másik oldalt a szemünk elé tárult az észt a parlament, a Riigikogu. Elindultunk a főtér felé, útközben találkoztunk íjászokkal, és áthaladtunk egy olyan kapu alatt ahol a legendák szerint szellemek, kísértetek járnak. Útban a főtér felé, még benéztünk egy igazi észt kézműves boltba. A főtéren nagy meglepetésünkre éppen egy nagy forgatag kellős közepére kerültünk, előadásokkal, kirakodóvásárral. Népviseletbe öltözött nők és férfiak jártak-keltek, akikkel fotózkodhattunk, beszélgethettünk. A tér mellett közvetlen találtunk egy nagyon érdekes gyógyszertárat. Ez nem csak egy normális, gyógyszertár volt, hanem egy múzeum is egyben. Kiderült, hogy a gyógyszertár tulajdonosai egészen az előző évszázad elejéig magyarok voltak. Nagyon sok érdekes készítményt láttunk bent, köztük sok gyógynövényt is, ami kapcsolódott projektünk témájához is. Ekkorra már későre járt az idő, kezdtünk megéhezni. A német csoporttal megbeszéltük, hogy együtt fogunk enni. Rájuk bíztuk a választást is. Egy ír étteremre esett a választásuk a főtéren. Szabadban, kint ültünk le. Addigra már hűvösre fordult az idő, de szerencsénkre kaptunk pokrócokat, hogy felmelegedhessünk. Mindenki választott magának innivalót, majd ennivalót is. A felszolgáló nőnk mindent megpróbált, hogy kiszolgáljunk minket, ám nagyon sokan voltunk, így kisebb félreértések után, végül is mindenki megkapta az ennivalóját. Nagyon finom volt, mindenkinek ízlett. A német csoporttal is megismerkedhettünk, összebarátkozhattunk. Miután kiegyenlítettük a számlát, elindultunk visszafele a szállásunkra. Visszaérve mindannyian fáradtak voltunk, de egy kis pihenés után még este bejártuk a várost, ami teljesen más arcát mutatta este, mint napközben. 10 órára mindegyikünk visszaért a hostelbe. Este még összeültünk beszélgetni, megbeszélni a nap történéseit, de utána siettünk is aludni, hiszen másnap kora reggel indultunk Helsinkibe.


 










24. hétfő




Hétfő reggel szerencsére nem kellett korán kelni, így mindenki ki tudta pihenni az előző napi túrát Helsinkibe. Reggel közösen reggeliztünk a hostel konyhájában, majd egészen 4-ig mindenkinek szabad programja volt. Miután megreggeliztünk, bepakoltunk a délutáni indulásra, és jó melegen felöltözünk, mivel kinn elég hideg volt. Miután mindennel végeztünk, elindultunk felfedezni a várost. Tallinn gyönyörű hely, nekem nagyon elnyerte a tetszésem! Az óváros nagyon szép, az utcák macskakővel vannak borítva. Sok kis titokzatos utcácskát is bejártunk. A várfalon festők képeit lehetett látni, és a város hangulata csodás volt. Útközben vettünk egy kis souvenirt, és megálltunk valahol ebédelni, majd folytattuk a városnézést. A város újabb része teli van merész modern épületekkel. Olyan merész épületeket is láttunk, amiket máshol még nem nagyon. Gyorsan eltelt a délután, és már menni is kellett vissza. Ötre jöttek értünk Loksából busszal, és a németekkel együtt elindultunk az ismeretlen hely felé. Mindenki nagyon izgatott volt, hogy vajon milyen lesz a család, hol fog lakni, stb. Az út Loksába egy óra volt, ami úgy röppent el, hogy észre sem vettük. Ahogy beértünk Loksába, rögtön látni lehetett, hogy nem nagy város, de nagyon barátságos volt, ráadásul a tenger mellett fekszik. A busz bekanyarodott az iskola mellé, ahol már láttuk, hogy mindenkit vár a család, akinél a héten lakni fog. Mikor leszálltunk, mindenki megkereste a maga vendéglátóját, és hazament vele.




25. Kedd


 


És igen, elérkezett végre a kedd reggel. Mindenki izgatottan indult reggel az iskolába. A fogadó családok nagyon barátságosak voltak, többen is együtt mentünk be az órákra. (Külön érdekesség gyanánt megjegyezném, hogy náluk 8.10-kor kezdődnek a tanórák. ) Ahogy megérkeztünk a hatalmas épületbe, láttuk, hogy ez egy teljesen más környezet. Mindenki önfeledten, kisebb mosollyal az arcán sétálgatott fel-alá az épületben. A diákok az előtérben leültek együtt, gitároztak, énekeltek minden szünetben. Mikor becsöngettek, bementünk a tantermekbe. Kisebb csoportokra osztottak minket, így a csoportok több órán tudtak részt venni. Minden tanár nagyon érdeklődő és kedves volt a külföldi diákokkal szemben. Orosz, illetve német órán kisebb csoportokat alakítottak, ahol a diákok közösen dolgozhattak. Németen közösen készítettünk csoportonként egy-egy plakátot, miszerint miért jó német nyelvet tanulni. Különböző látásmódokat láthattunk, több szemszögből világítottuk meg a dolgokat.


Tanítás után pedig egy ismerkedési teadélután következett. Időközben megérkeztek az olasz tanulók is, így a négy nemzet végre összegyűlt. Első lépésben mindenki tartott egy rövid bemutatkozást németül, majd megkezdődött a közös program: minden nemzet elkészítette a saját gyógynövényteáját, majd miután ezek elkészültek, mindenki körbemehetett megkóstolni a teákat. Továbbá egy nagy „svédasztallal” vártak minket, ahol rengeteg finom sütemény, szendvics, miegymás várt minket.


A teremben többeket is odavonzott a zongora és sokan kipróbálták zenei tudásukat, melyről természetesen több kép és videó is készült. Természetesen ez is összehozta a társaság kis részét.


A teadélután végével mindenki hazament, megebédelt, majd ezek után a diákok összegyűltek és egy kisebb ismerkedő estet tartottak egymás közt. Itt rengeteget beszélgettünk, ugyancsak sok kép készült itt is. Estefelé az emberek elindultak hazafelé, majd a finom vacsora után következett a pihentető alvás reggelig.



 


27. csütörtök


 


Mindenki megérkezett, lepakolta a bőröndjét, elhelyezkedett kényelmesen, megbeszélte az előző nap eseményeit, majd az észt tanárnő bekapcsolta a számítógépet és a projektort. Mindenki izgatottan várta, vajon mit fogunk csinálni, mivel rukkolnak elő vendéglátóink. Egy Észtországról szóló videót mutattak, azon belül is Észak-Észtországra és Tallinnra összpontosítottak. Nagyon szép tájakat-épületeket ismerhettünk meg, amelyek közül sokat vagy már láttunk, vagy másnap este tekintettünk meg a fővárosban. Megismerhettük erdeiket, tengerpartjaikat, tavaikat és gazdag élővilágukat. A film vége után, mind a négy nemzet beült az iskolabuszba és elindultunk Olustvere fele, ahol egy szép kastélyt tekintettünk meg, valamint a parkjában gyönyörködtünk, és egyesek fotókat is készítettek. A kastély belülről nagyon szép állapotban megmaradt, és visszaadta az akkori vadász kastélyok, mint amilyen ez is volt, remek hangulatát. Itt később ebédet is kaptunk, miután meghallgattuk a közelben lévő iskola igazgatójának köszöntőjét. Ékes beszéde előtt megtekintettük a házat, majd utána elmentünk az iskolához, ahol körbevezettek minket, és betekintést nyerhettünk az ottani átfogó mezőgazdasági és élelmiszer-ipari tevékenységek elsajátítására felkészülő és tanuló, valamint gyakorló diákok életébe. A túra után visszatértünk az imént említett házba, és finom ebéddel, valamint kedves kis desszerttel vártak bennünket. Ezek után ellátogattunk az ország szívében található Energiataluba, ahol ismét körbevezettek minket és finom teával valamint apró süteményekkel is kínáltak. Nagyon érdekes volt a falu energiakímélő és energiatakarékos felépítése, és az aura, amit e fogalmak sugalltak. Ezek után visszautaztunk Loksa közeli Viinistu-ba, ahol egy helyi művészeti kiállító teremben megnéztük a helyi és környékbeli híres művészek képeit, festményeit. Nagyon szép képek sokasága volt a kiállításon. Majd ünnepélyesen lezártuk a Loksai projekttalálkozót, és kiosztották az egyes ajándékokat, köszönetmondásokat, és megvacsoráztunk a közös asztalnál, ahol mindenki tudott válogatni, ami éppen ínyére volt a sok finomság közül. Az este végével pedig mindenki hazautazott, mert másnap hosszú út várt ránk nehéz terepen, ezért kipihentnek kellett lennünk.




28. péntek


 


Elérkezett az utolsó reggel. Mindenki fáradtan kikelt még utoljára észt ágyából, összepakolta maradék dolgait. Reggeli után sajnos nem lehetett tovább húzni az időt, mindenkinek búcsút kellett vennie vendéglátó családjától, hogy beérkezhessünk az iskolába. Az elválás igazán megható volt, hiszen nagyon kedvesek voltak velünk a héten és ezen felül még ajándékokkal is elhalmoztak minket. A programunk, mint azt már megszokhattuk, reggel 8-kor kezdődött az iskola egyik nagy termében.  Egy csodálatos kastélyba indultunk el fényképezkedés után, Sagadiba, ami 30 kilométerre található Loksától kelet felé. Kicsit korábban érkeztünk, így még a múzeum nyitása előtt, alkalmunk volt körbejárni az egész környéket. Mindenkit lenyűgözött a kastély, a mögötte lévő kis tavacska, illetve a mellette lévő hatalmas virágoskert és gyógynövényes kert. Lassan mindenki visszaért a bejárathoz, ahol már ki is nyitották nekünk a kiállítást. Nagyon sok érdekes látni való volt bent, az alsó szinten sok kézműves portékával, az emeleten pedig erdészeti – mezőgazdasági kérdéseket boncolgató témákat találhattunk, ahol mindenki megtalálta a számára érdekes látnivalót. Később mindenki átsétált a az épületegyüttes fő épületébe, ahol egy korhűen berendezett kis rezidenciát találhatott az érdeklődő. Belépés után, mindenkinek műanyag műtőszacskót kellett húznia cipőjére, nehogy felsértsük a padlót. A kastély eredeti tulajdonosa egy szentpétervári orosz nemes volt, aki ezt az épületet csak nyáron használta ki. Azóta az állomhoz került és szépen felújítva várja az érdeklődőket. Sok fényképet készítettünk és talán egy kicsit beleshettünk, hogy élhettek itt az emberek évszázadokkal ezelőtt. Az épület körbejárása után még maradt egy kis időnk arra, hogy gyönyörködhessünk a tájban, ám lassan indulnunk kellett tovább, hiszen a programunk szoros volt. Mindannyian úgy tudtuk, hogy az iskolába megyünk először vissza, majd onnan indulunk délutáni túránkra. Mindenki nagy meglepetésére azonban a busz az iskola előtti kereszteződésben másik irányba fordult és nem sokkal később újra erdők között vezetett utunk. Csak a megállás előtti percben tudtuk meg végül is, hogy ebéd előtt még egy gyors túrát teszünk Észtország harmadik legnagyobb vándorkövéhez, amit a jégkorszaki gleccserek hoztak el idáig. Az út egy igaz észt erdőn keresztül vezetett, ahol megismerkedhettünk a helyi állat és növényvilággal. Eleinte kis erdei ösvényen mentünk, de később kezdett egyre nedvesebbé vizesebbé válni a környezet, míg egy kis patakhoz nem értünk, ahol síkos, nedves pallókon, vagy „gyilokjárókon” kellett végiglépegetnünk. Ez először nem volt olyan hosszú, ám végül egy szárazabb rész után egészen a vándorkőig ilyen pallókon kellett közlekedni. Maga a kő hihetetlen nagy volt, és érdekes, hogy a sima alföldi tájba egyszer csak ott terem egy hatalmas szikla. Olyan nagy volt, hogy a bátrabbak fel is mászhattak a tetejére. Nagyon nedves, csúszós volt arra is szinte minden, így a létra is amin fel lehetett jutni a kőre. Mindenki, aki feljutott nagy élménnyel térhetett vissza, mert teljesen más szemszögből ismerhettük meg az erdőt. A buszhoz való visszaérés után siettünk vissza az iskolába, mert már mindenki nagyon megéhezett a hosszú úton. Az ebéd nem volt szokványos magyar gyomrunknak, de mindenki megkóstolta. Ebéd befejeztével újra buszba ültünk és ismét nekivágtunk a vadonnak. Most következett a mocsártúra. Ettől a programtól kicsit mindenki tartott, senki nem tudta, mi vár majd ránk az erdőben. Szerencsére minden aggodalmunk alaptalan volt. A délelőtti túráról megismert pallókon kellett végig egyensúlyoznunk ismét. A mocsárban gyönyörű tavakat, színes több színben pompázó virágokat találtunk. Vigyáznunk kellett, mert ha félre léptünk volna, egyből magával ragadott volna minket a mocsár. A túra közepén egy nagy kilátó magasodott, aminek a tetejéről beláthattuk az egész vidéket. Felülről talán még szebb látványt nyújtott az a sokszínű forgatag, amit láttunk. Túránkat szerencsésen befejeztük, csak egy-két sáros láb emlékeztetett minket a mocsár veszélyeire. Valahogy senki nem szeretett volna vissza szállni a buszba, hiszen tudtuk, hogy lassan közeleg a búcsú ideje. Ám először még egy kis uzsonnával kínáltak meg minket vendéglátóink egy gyönyörű folyócska mellett. Miután eleszegettünk, eliszogattunk, mindenki elindult felfedezni a folyót. Amint leértünk a víz partjára, egy nagy vízesés tárult a szemünk elé. A víz hatalmas ereje mindenkit ledöbbentett. Kicsit arrébb még egy kis forrást is találhattunk, ahol meg is kóstolhattuk az ott helyben fakadó friss, tiszta vizet. Aznap az időjárás kicsit szeszélyes volt, ezért mikor megint le kezdett esni az eső, mindenki visszasietett a buszba. Az út az iskoláig hamar eltelt. Mindenki lehozta bőröndjét, táskáját. Még mindenki beszélgetett volna, de lassan szóltak, hogy indulni kell. Elkezdett mindenki elbúcsúzni az észt diákoktól, tanároktól. Nagyon érdekes volt látni itt is, hogy mindegyik népnek mennyire más szokásai voltak. Miután mindenki elbúcsúzott és felszállt a buszra, a buszvezető elindította a járművet és elindultunk Tallin felé. Még tudtunk integettünk az ablakból, majd kicsit szomorúan folytattuk utunkat vissza Tallinba. Az út, mint idefele, ismét hamar elröppent. Mire észbe kaptunk újra fővárost láthattuk az ablakból kinézve. Először a panelrengeteg tűnt fel, majd később, ahogy egyre beljebb értünk a városba, ismét szemünk elé került Tallin szépséges sokszínűsége. Sajnos, mi másnap egy korai járattal indultunk haza, így mi egy repülőtér közeli hostelt választottunk, ahova azonban, csak mi magyarok mentünk. Így hát eljött az újabb búcsúzkodás ideje. Nagyon nehéz volt ismét elválni újabb emberektől, de egyszer csak a busz megállt és végleg el kellett búcsúznunk újonnan megismert ismerőseinktől, barátainktól. Még az utca széléről integettünk nekik, viszont miután eltűntek a forgalom sűrűjében meg kellett keresnünk aznapi szálláshelyünket. Kiderült, hogy pont előtte álltunk, így a kilincs lenyomása után egyből bent is lehettünk az épületben. Ez a hostel, merőben más stílust képviselt, mint az, ahol utazásunk elején szálltunk meg. Sokkal modernebb, minimál stílust idéző környezet fogadott minket. Az idő számunkra délről jötteknek kicsit talán hűvös volt, de miután szóltunk próbáltak egyből segíteni nekünk. Tovább indulás előtt még meg kellett rendelni a másnapi taxit, majd mindenki átöltözött, pihent egy kicsit az esti túránk előtt. Rövid időn belül mindenki összekészült és indulhattunk is újfent megismerni a várost, ezúttal azonban teljesen sötétben. A belvárosba villamossal jutottunk be, szerencsére nem voltunk messze négy megálló után már le is szállhattunk a már hét elejéről megismert bevásárló központ, a Viru Keskus mellett. Ekkorra már mindenki megéhezett, az aznapi nagy sietségben, így hát betértünk egy közeli olaszos étterembe vacsorázni. Az ételekre nem lehetett panasz, ki pizza-t, ki spagetti-t evett, de mindenkinek nagyon ízlett minden. Vacsora után, már jóllakva indultunk neki a belvárosnak. Először a belváros alsó részén barangoltunk, sok olyan helyet is bejártunk, amit előző nap a kisfilmben is mutattak, találtunk egy igazi tradicionális hanza kézműves boltot, ahol sok régifajta árut lehetett megtekinteni és megvenni. Innen a felső belváros felé vettük az irányt, útközben sokféle kirakatot láttunk és megannyi érdekes épületet műalkotást. Ismét átgyalogoltunk a szellemekkel teli utcán, ami így este már igazán félelmetes volt. Innen már csak pár lépés választott el minket a várva várt kiszögellésig, ahonnét az egész várost beláthattuk. Mikor elértük ezt a helyet, mindenki megdöbbent, annyira szép kilátás nyílt a szemünk elé. Egész Tallin a lábaink előtt hevert. A modern városrész kihívó fényei, a belváros visszafogott eleganciája és a kikötő megannyi fénye teljesen levett minket a lábunkról. Talán fél-negyed órát is állhattunk ott szótlanul, mire magunkhoz tértünk a látványtól. Nagy nehezen elindultunk visszafelé, mert tudtuk az idő siet, mi pedig másnap korán fogunk kelni. Visszafelé még megtekintettünk pár érdekességet, ám lassan újra vissza kellett ballagnunk a villamosmegállóhoz, hogy visszatérhessünk aludni egy kicsit. A villamos kis várakozás után meg is érkezett, mi pedig már kicsit fáradtan, de felszálltunk a járműre. Rövid utunk után gyorsan visszatérünk a hostelbe, hogy utoljára pihenjünk egy kicsit Észtországban. Elalvás előtt még azért megbeszéltük az aznapi történéseket, majd nem sokkal éjfél után már mindenki aludt, hogy felkészülhessen a másnapi repülőútra.


 


 


 





Beszámoló az eseményről

Comenius projekt

2011. 10. 21. | írta: Kalocsa Ibolya | Fotók
Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4 I skolánk a EU Egész életen át tartó tanulás programjának Comenius iskolai együttműködések keretében pályázatot nyújtott...
Tovább



Fenntartók

Partnerek

Elérhetőségek

Soproni SzC Porpáczy Aladár Szakképző iskolája, Kollégiuma és ÁMK-ja

  • Cím: 9431 Fertőd Madách sétány 2/D
  • Tel./Fax: 99/537-162
  • E-mail:  
  • Hol talál meg:

hol talál meg bennünket Feki Webstudio @ 2005-2018 - honlap, weblap, keresőoptimalizálás